Egy kicsit szürreálisnak tűnhet, hogy ehhez bizony vissza kell mennünk 50-100 évet az időben, hogy felismerjük azokat az értékeket, amiket a mai felgyorsult világban már teljesen kiöltek belőlünk. De ki ne gondolna mostanában arra, hogy mennyivel nyugodtabb, békésebb, kiegyensúlyozottabb élete lehetne, ha a pénz elhatalmasodott mindennapi nyomása alól kibújhatna, és csak arra kellene koncentrálnia, amire valóban szüksége van.

Persze nem az a megoldás, hogy mindenki tanyán éljen, gyertyával világítson, és lóháton járjon. Kis lépésekben, a mai kor meglévő eszközeivel, megszerzett tudásunkkal, és rendelkezésünkre álló lehetőségeinket kiaknázva, egy teljesen új világot teremthetünk, amiben újra a legnagyobb értékké válhat a munkánk!

Manapság az ember hajlamos magában mosolyogni nagyszüleink időnként kicsinyesnek tűnő berögzült szokásain. Mikor a nagymama még mindig kézzel gyúrja a tésztát, nevelgeti a tyúkjait, szörpöt készít a fáiról leszedett gyümölcsökből, vagy befőtteket rak el. Hiszen mindent megkaphatna a hipermarketekben, gyorséttermekben, viszonylag olcsón, „kínlódás” nélkül. Azt gondoljuk, nem ér annyit az egész. Inkább maradjon több időm dolgozni a pénzért, amin bármit megvehetek, hogy utána elnyúlhassak a TV, vagy a számítógép előtt, a felhalmozott szükségtelen dolgaimmal teli lakásomban.

Pedig, ha egy kicsit jobban belegondolunk, azért a mama húslevese, befőttje, házi tésztája, süteménye, vagy a papa pálinkája, pörköltje összehasonlíthatatlan a hipermarketekben, éttermekben kapható élelmiszerekkel. Erre sokszor már csak akkor jövünk rá, mikor a nagyszülők meghalnak, és próbáljuk elkészíteni ezeket, de már nem olyan.. Évekig érezzük a szánkban az ízüket, és rájövünk, hogy az megfizethetetlen volt!

Az a „kínlódás”-nak gondolt tevékenység, amit megmosolyogtunk, hirtelen igen értékes, valódi munkának tűnik! És ez így is van! A tömegesen gyártott élelmiszerek, a gépiesen készített, nagyrészt előregyártott alapanyagokból készült ételek előállítási költségeinek töredékét teszi ki az emberi munka. Legnagyobbrészt az alapanyagok, gépek, azok üzemeltetése, és a marketing teszi ki, nem is beszélve az adókról, járulékokról. Persze a verseny helyzet miatt törekednek a „minőség”-re, de ez a szó már nem ugyanazt jelenti ebben az értelmezésben.

De mi a helyzet a mama esetében? Nos az ő természetes módon tanult képessége az, hogy nagyon is tudatos munkafolyamatokkal mindent hasznosítva az ő kitűnő minőségű, természetes alapanyagokból készített produktumának előállításához legnagyobbrészt az ő munkája szükséges. Szóval mindezt összegezve a mama által készített, máshol beszerezhetetlen élelmiszerek, és ezzel együtt a mama munkája jóval értékesebb, mint a mi „értéktelen” munkánkból keresett pénzen vásárolt, összehasonlíthatatlan minőségű tömegcikkek.

Felismerve ezeket az összefüggéseket nekiláthatunk átgondolni, hogy milyen lehetőségeink vannak őseink példáját követve, valóban értékes munkát végezni, és azt hasznosítani. Persze nem a jelenlegi munkánk helyett, hanem esetleg mellett. Még ha kevesebb idő is van így erre a munkára, de értékesebb, akkor eleinte a kettő kiegészítheti egymást.

Az alapelv kulcsa az „értékes” munkával termelt fölösleg. Nagyon egyszerű példa: Ha otthon főzünk valamit, szinte képtelenség csupán egy adagot készíteni. Időben, és elvégzett munkában nem sokkal kerül többe, jóval nagyobb adagot főzni. Ez viszont az ehhez szükséges 1 fő munkaerő szükségletének a sokszorosa. Ha minden nap főzök, képes vagyok akár a szükségletem 10-szeresét is előállítani napi 2-3 óra effektív munkával. Mit jelent ez? Ha pl. szerencsés esetben a normál munkámból keresett 1 óra munkabéremet fordítom főzés helyett étkezésre, akkor a főzésbe fektetett munkámhoz képest a 2-3 óra alatt termelt 10-szeres adag 10 normál munkaórát ér! Tehát a 4-5-szörösét! Ha ezt tudom hasznosítani, akkor megéri? Hogyne...

Na de nyilván nem fogok egy otthoni kifőzdét nyitni, és a szomszédoknak, barátoknak, családnak ételt eladni. Hanem? Inkább javaslom nekik, hogy próbálják ki ők is az értékes munkát! Persze mindenki azt csinálja napi 2-3 órában, amihez ért,szereti, szeretné csinálni, vagy amire lehetősége van. Készítsen házi száraztésztát, szörpöt, süssön kenyeret, pogácsát, készítsen házi csokoládét, süteményt, ha van kertje neveljen tojó tyúkokat, termeljen zöldségeket, gyümölcsöt, varrjon, készítsen bútort, barkácsoljon, vagy végezzen szolgáltatást, amihez ért, masszázs, oktatás, könyvelés..stb.

Hogyan lesz ebből közösség? Ha abból indulunk ki, hogy a napi 2-3 óra értékes munkával a 10-szeresét vagyunk képesek előállítani a szükségleteinknek (persze ez változó lehet, de átlagban kb. ennyi), akkor ha az általam előállított fölösleget elcserélem a közösség által termelt hasonló értékű fölösleggel, amire persze nekem szükségem van, akkor a következő a képlet: Napi 2-3 óra plusz munkával 10 óra normál munkabéremet spórolom meg. Természetesen legtöbbször van alapanyag, és egyéb költségem, ami átlag napi 3 óra normál munkabérembe kerül. Ha ezt levonom, akkor is napi 7 óra munkabéremet spóroltam meg! Szóval a fizetésem közel 90%-át!

Ez persze nem azt jelenti, hogy ezt a pénzt nem fogom elkölteni, vagy félre tudom tenni, hiszen elvileg nem is lehet ennyi a saját szükségletem! Ebből viszont az következik, hogy újabb fölöslegre tehetek szert, amit eddig távolabb elérhető célokra tudok fordítani. Vagy tovább fejlesztem a kis közösségi háztáji gazdaságomat. Például a szükséges alapanyagok előállítására, megtermelésére, ami további „nyereséget” hoz. És persze azt se felejtsük el, hogy vannak a közvetlen környezetünkben gyerekek, idősek, betegek, akik sajnos erre a munkára sem képesek (bár szerintem segíteni azért tudnak:), az ő szükségleteit is bőven ki tudjuk így elégíteni.

Abba már bele se merek gondolni hova nőheti ki magát egy ilyen közösség! Ha előbb-utóbb ezt nem napi 2-3, hanem teljes munkaidőben végezzük. Egész falvak, városok, országok dolgozhatnának ilyen közösségekben. Gyakorlatilag csak annyit kellene exportálni a megtermelt fölöslegekből, aminek az árán megkapunk olyan dolgokat, amit itthon nem tudunk előállítani (bár szerintem igen kevés, valóban hasznos ilyen dolog van!).

Te tudod hol van az a pénz, amennyivel most kevesebbet ér a munkád? Egyszer csak majd rájövünk, hogy nincs is szükségünk a kamatokkal, adókkal terhelt, láthatatlan spekulánsok által manipulált jelenlegi fizetőeszközökre, és a végtelenségig dagadó tömegcikkeket gyártó, és forgalmazó multi cégekre! Csak a két kezünkre, és a sajtóval, reklámokkal nem manipulált, józan paraszti eszünkre!

Mindez csak egy logikusan felépített elmélet, ami persze sokkal nagyobb kidolgozottságot, szervezettséget igényel. De gondolatébresztő hatása remélhetőleg nem elhanyagolható!

Én mindenesetre nyitott vagyok elkezdeni felépíteni egy ilyen közösséget! Te velem tartasz?

B.Róbert